TIZENEGY
Noelle
Fordította: Suzy
Mondtam a szellemnek, hogy ma
estére adok neki privát időt, de miután Cassie letesz – szerencsére
anélkül, hogy túlságosan erőltetné, mi történt Clinttel– nyugtalan vagyok.
És amikor nyugtalan vagyok,
sütnöm kell… vagy képeket szerkeszteni.
De nem tudok képeket
szerkeszteni, mert többé nincs olyan számítógépem, ami képes lenne ekkora
képfájlokat kezelni, ami jó, mert nekem jó, ha szünetet tartok a
fényképezésben.
Szóval, ez hosszú ideig nagy része
volt az életemnek. Nagy ügy. Az emberek változnak és felnőnek.
Nem zárkózom el az élettől;
felnövök és továbblépek– szóval ezt kapd ki, Clint O’Dell.
Nem, nem fogok Clint O’Dellre
gondolni. Elvesztette azt a kiváltságát, hogy ma este az agyamban legyen.
Ehelyett kisütöm magamból a
gondjaimat.
De otthon nem tudok sütni. A
bérelt házamban a világ legrosszabb sütője van– égetően forró az oldalain
és jéghideg a közepén, és hajlamos véletlenszerű időközönként fekete füstöt
eregetni a hátulján, amitől azt gondolom, hogy valahol egy veszélyes lyuk van
benne.
És most nincs szükségem még
több veszélyre az életemben.
Így felülök a biciklimre, és öt
háztömbnyit tekerek a pékséghez a csípős téli szélben. Itt hűvösebb van télen,
mint Atlantában, ám nem olyan rossz.
De attól még, mire a pékséghez
érek, az orrom lefagy, és az ujjaim sajognak egy bögre meleg és édes valamiért.
Forró csoki és vajas sütitészta
egyenesen a tálból, ahogy a sülő muffinok hangja gyógyír a nyavalyámra.
Felkapcsolom a villanyt a hátsó
ajtónál, gondolatban átfutom a recept lépéseit – egy olyanét, amit
szerencsére megjegyeztem. Aztán meglátom a nyitott kamraajtót és több nagy
Tupperware liszttartót az előkészítő pulton. Az egyik nyitva van, és az
oldalára borult, a liszt az asztalra és a padlóra szóródott, rendetlenséget
csinálva, amibe már valaki belelépett.
Belelépett és nyomott hagyott a
konyhán keresztül, át a lengőajtón a bolt elejébe, egészen a bejárati ajtóig.
A bejárati ajtóig, ami nyitva
van és két centire kitárva, habár én tudom, hogy bezártam magam után, mikor ma
este kimentem, hogy találkozzak Cassie-vel a padkánál…
A borzongás szúrós póklábakon kúszik
fel a gerincemen, a fürdőszoba melletti kisasztalra teszem a kulcsaimat és a
táskámat,és körültekintően belépek. Nem úgy tűnik, hogy van itt valaki, de
attól még óvatosan sétálok át a konyhámon, elkerülve, hogy megzavarjam a
nyomokat.
Az egyik felem azt mondja,
hívjam fel Clintet– úgy értem a sheriffet, aki valóban a törvény,
nemcsak a Mémek Szerinti Törvény –, de valami olyan érzés fűti az ereimet, ami
azelőtt nem volt ott.
Düh.
Hónapokba telt, mire elkezdtem
idetartozni Happy Catbe. Cassie és Hope állandóan azt mondja, hogy az embereket
itt nagyon szívesen fogadják, de ez?
Ez nem szíves fogadás.
És nekem elegem van.
Megragadok egy rögtönzött
fegyvert, és végigmegyek a folyosón, hogy felrántsam a fürdőszoba ajtaját.
Üres. Ami jó, mert nem hiszem, hogy a fakanál sok dolog ellen megvéd, de most
igazán nagyon dühös vagyok, és nem szabad engem alábecsülni.
Kipipálok egy rejtekhelyet.
Ugyanezt az eljárást követem a
hűtőkamrával is, de csupán vaj, tejszín és a szokásos gyanúsítottak lógnak
odabent.
És a szuperijesztő érzet, hogy
nem vagyok egyedül.
– Ki van ott? – követelem,
lassan körbeforgok. – Tudom, hogy nem vagy szellem. Szóval, gyere elő.
Mutasd magad. És együnk egy kis karácsonyi sütit és tojáslikőrt, és
beszélgessünk az ünnep szelleméről, mielőtt felhívom a sheriffet, és átadom neki
a seggedet.
Senki sem mozdul.
Senki, az enyhe szellőn kívül,
ami az asztalon lévő lisztet egy amorf, kísérteties jelenéssé kavarja fel.
Nincs arca. Vagy igazi formája.
Egy amőba szellem, de ott van. Világos, mint a nap, és esküszöm, hogy barna
hajat és egy kék pólót is látok benne. A bőröm bizsereg. Összekoccannak a
térdeim. És a tüdőm hirtelen jéghideggé válik, megfagy és összeszorul a szívem
körül, ami nem tud elég gyorsan pumpálni.
Vége a bátor pillanatnak.
Ideje, hogy eltűnjek innen a
francba.
Az ajtóhoz sprintelek és
kirobbanok rajta, még mindig a félelemtől megfagyott ujjaim között szorongatom
a fakanalat. De ahelyett, hogy a szabad levegő a biciklimhez vezetne, ismét
nekiütközök – kitaláltad – Clint O’Dell tömör téglafal mellkasának.
– Mit csinálsz te
itt? – zihálom, miközben savanyú uborka és… kenyér illatát érzem? Egy
szendvics?
– Mi a baj? Mi történt?
– Sze… nem. Várj. Mit
csinálsz te itt?– A testem váltakozva hideg és meleg, örülök, hogy itt van,
és ugyanakkor most nincs kedvem látni őt. – Követsz engem?
Felemelem a fakanalat, mert rohadtul
ki vagyok borulva, és nem akarok dühös lenni rá, de az vagyok. És nem akarok
arra gondolni, hogy mindig itt van, amikor baj van, de ezt teszem, és semminek
sincs értelme.
Esedezve emeli fel a kezeit, a
szemei aggódóak a sikátor homályos fényében. – Bocsánatot kérni jöttem.
Megálltam a házadnál, nem voltál ott, így én… Azt mondtad, hogy szellemet
láttál?
– Igen. Nem. Nem tudom. – Megpróbálok
a hajamba túrni csalódásomban, elfelejtve, hogy nálam van a kanál, és fejbe
vágom magam a lapos fával. Teszek két nagy lépést is hátra, amitől megint
viszketni kezd a bőröm, hogy olyan közel vagyok a nyitott ajtóhoz és a kavargó
lisztszellemhez. – Valaki kiborította a lisztemet.
Nincs sok értelme többet
mondani. Még csak a kiborította részig jutok el, mielőtt Clintelindul a
pékség felé a válla fölött kiabálva, hogy:– Hívd a sheriffet.
Próbálom nem forgatni a
szemeimet, mert szellem plusz négy lábnyom plusz tényleges
bűnügyi bizonyíték egyenlő persze, hogy hívni akartam a sheriffet.
Amint egészséges távolságra kerültem a szellemtől.
Nem akarok itt lenni, a megint
hőst játszó Clinttel, miközben dühös vagyok rá, mert becsapott a csókkal, ami
abba a hitbe hipnotizált, hogy a fulladás jó ötlet.
De telefonálnom kell.
Így azt teszem, míg Clint azokat
a tengerészgyalogos dolgokat csinálja, amiktől mémmé vált, én pedig várakozok a
csípős, hűvös estében, a felettem ragyogó csillagokkal, mintha az élet nem
dobott volna egy újabb grincset az ünnepi időszak muffintésztájába.
Két órával később befejezem a
beszélgetést a sheriffel és a helyettesével. Mindenre kitértek, onnantól, hogy a
szomszéd üzletekben – egy könyvelőiroda és Gigi könyvesboltja – volt-e
valaki bent a helyiségben, amikor ideértem, addig, hogy melyik a kedvenc Tootsie
Pop ízem.
Legalábbis így érzem.
De hirtelen Briggs sheriff végez,
becsukja a jegyzetfüzetét, és a kocsijához megy. – Lefuttatjuk az összes
nyomot, és holnap majd meglátjuk, hogy találunk-e egyezést ujjlenyomatra vagy cipőre.
Tudatjuk, ha van valami újság. Valószínűleg az a legjobb, ha bezár és hazamegy.
Bámulom a távozó alakját. Menjek
haza? Távozzak?
Miközben az az akárki, aki ezt
tette a pékségemmel, még odakint van?
Vagy… akármi is van a pékségben,
még ott van?
Clint ellöki magát a faltól. Csendben
volt, hagyta, hogy a sheriff végezze a dolgát, de tudtam, hogy egész idő alatt
itt volt.
És azt is tudtam, hogy jobban
éreztem magam attól, hogy itt van, mert ő igazán egy törhetetlen szuperhős, aki
egyetlen szempillantásával elijeszti a rosszfiúkat.
– Menj haza, Cukorfalat. Én
majd őrködöm.
Megrázom a fejem. – Nem
kell ezt tenned.
– De kell.
– Nem, nem kell.
Nem Dehogynemezik velem.
Neki nem kell.
Lemémezik engem keresztbetett
karjai felett felhúzott szemöldökeivel. Esküszöm, így van.
Clint O’Dellnek nincs szüksége
alvásra. Az alvásnak van szüksége Clint O’Dellre. És Clint O’Dell nem fél a
szellemektől…
Érted a lényeget.
Sóhajtok. – Rendben.
– Köszönöm.
Azt hiszem, ez az én szövegem
lenne, de a mai nap egy katasztrófa volt, és nem tudok tisztán gondolkodni, és
nem kaptam meg a vajas sütitésztámat vagy forró csokit, pedig próbálkozom.
Tényleg keményen próbálom
fenntartani az optimizmusomat és a lelkesedésemet, de ma este nehéz.
Sóhajtok és megdörzsölöm a
szemem. – Köszönöm, hogy…
– Nem kell megköszönnöd– szakít
félbe morcosan. – Menj haza. Pihenj. Ezt elintézem.
Rossz érzés elhagyni őt. Mintha
sütnöm kellene neki egy sütit vagy valamit, mielőtt elmegyek. Fejben elkezdem
leltározni, hogy mi van a hűtőben, amit felajánlhatok neki, amikor a vállamra
teszi a kezét, aztán ugyanolyan gyorsan visszahúzza.
– Komolyan, Noelle. Reggelre
minden jobb lesz. Indulj!
Nem említi, mi történt a
pajtában, így én se teszem.
Csak bólintok, megfogom a
biciklimet és hazaindulok.
És szeretném azt mondani, hogy
bezuhanok az ágyamba, és kemény nyolcórára kiütöm magam, de ez nem így működik.
Amint otthon vagyok, képes
vagyok emlékezni arra, hogy a szellemek nem léteznek. Csak a szél és a liszt és
a stressz tréfálta meg a szemeimet. És a sheriff szerint bárki is tört be a
pékségembe, az úgy tűnik nem akar mást, csak bajt okozni, különben nem inaltak
volna el, amikor megzavartam őket.
Ami azt jelenti, hogy a
legnagyobb problémám a csók maradt a pajtában.
És valahányszor lehunyom a
szemem, a tudatalattim visszajátssza.
És egyre forróbb lesz. És
pajzánabb.
Hogy a kezeimmel végigsimítok
Clint szoborszerű testén. És megnyalom a bőre minden centijét. Az álmaimban
mentás forró csoki íze van, és amikor benyúlok a derékrészébe, a nehéz, vastag
farka minden, amire vágyom.
Az egyetlen, amit
akarok.
Olyan régen volt, Clint, dugj
meg! Kérlek,dugj meg!
És megteszi. Megdug engem
forrón és keményen a pékségem előkészítő asztalán, ami egy mesebeli ággyá
változik egy téli kunyhóban, és aztán hátulról az istállóban, miközben Diótörő
és Don Juan figyel, ami azt bizonyítja, hogy az alvó agyam furcsa, mert az ébren
lévő agyam egy kicsit sem érdekelt abban, hogy a farm állatai figyeljenek.
Csak Clint O’Dell érdekli.
Hideg verítékben ébredek.
Hideg, kielégítetlen, beindult
verítékben.
Miért nem valaki másról vannak
erotikus álmaim? Egy férfiról, aki kevésbé valószínűleg tépné szét a szívemet,
ha beengedném?
Nem tudom, de azt igen, hogy tennem
kell valamit, hogy megköszönjem Clintnek, amiért ilyen jó barát.
Helyes. Egy barát. Meddig fogsz
hazudni magadnak erről, Cukorfalat?
Ma reggel a belső hang Clint
O’Dellnek hangzik. A férfi az agyamban van, és a bekúszik a szívem egyik
sarkába. Ez veszélyes, és a betöréseknél vagy a szellemeknél is ijesztőbb.
De az apám nem egy gyávát
nevelt fel, és ideje szembenézni a félelmemmel. Egyenesen.
TIZENKETTŐ
A
Noelle Alwyn és Cassie O’Dell közötti üzenetekből
Fordította: Suzy
Cassie: Jól
vagy? Csak most hallottam a hírt a betörésről! *ölelés emoji*
Noelle: Jól
vagyok.Tényleg. Köszi, hogy érdeklődsz.
Cassie: Hát
persze! Szólj, ha azt akarod, hogy veled maradjon ma valaki a pékségben. Ryan
elfoglalt ma délelőtt, és én olcsó munkatárs vagyok. Benézek muffinokért.
*kacsintó emoji*
Noelle: LOL.
Éppenséggel van belőle egy nagy adagom.
Cassie:Ryan
mondta, hogy Clint egész éjjel őrt állt. A tűzoltók vittek neki gyümölcstortát,
hogy megőrizze az erejét. Imádja azt a cuccot.
Noelle:Ez
nagyon kedves volt tőlük. És Clinttől. Nem kellett volna maradnia, de jobban
aludtam a tudattól, hogy ott van. Legalábbis többnyire.
Cassie:Ő
nagyon jó krízishelyzetekben. Engem egyébként mindig lenyűgöz, hogy megőrzi a hidegvérét,
még akkor is, ha a dolgok igazán veszélyessé válnak. Mint mikor Hope alpakáját
elrabolták, és aztán a hajón, amikor kigyulladt, és az emberek majdnem
megfulladtak. Clint mindent kézben tartott – megmentette Chewyt, és mindenki
mást biztonságba helyezett –mosolyogva. Esküszöm, Hope azt mondja, szó szerint
vigyorgott egész idő alatt.
Noelle: Ez
őrület. Úgy értem, hallottam az alpakarablást, de nem gondoltam, hogy ez akkora
dolog.
Cassie:Ja,
visszagondolva, majdnem viccesnek hangzik. De az egy ijesztő nap volt. Szerencsére,
minden rendbejött a végére. Biztos vagyok benne, hogy számodra is rendbejönnek
majd a dolgok. Happy Cat sheriffje néha kicsit lassan dolgozik, de most, hogy tényleges
bizonyítéka van, biztos, hogy kiemelkedő fontosságú lesz számára. Találtak
ujjlenyomatokat?
Noelle:Mivel egy
nap alatt olyan sok ember járkál ki és be a pékségbe, így valószínűleg a fél
város otthagyta az ujjlenyomatát az ajtón. De azt mondták, lehet, hogy van
valami a kamrában vagy a konyhában, amit használhatnak. És voltak olyan
kedvesek, hogy tegnap este küldtek valakit, aki leporozta a nyomokat, így ma
reggel készen állok, hogy kitakarítsam a bűnügyi helyszínt és visszamenjek
dolgozni.
Cassie:
Bűnügyi helyszín. Ugh. Nem szeretem ezt a két szót együtt.
Noelle: Én
sem. De egy kicsit butusnak érzem magam, mert ilyen nagy ügyet csinálok belőle.
Semmit sem loptak el, és senki sem sérült meg. Vagyis, ha nem számolod az idős
lakosokat, akik a minap este gáztámadás miatt szenvedtek a feketebablisztnek
köszönhetően, amit valaki a háztartási kukámba tett.
Cassie: Mi? Ne
már! Ez furcsán ördögi. És csak… furcsa.
Noelle: Tudom,
ugye? Nem lehetek száz százalékig biztos abban, hogy ez történt, de tegnap este
a sheriff talált egy zsák feketebablisztet az előkészítő asztal alatt. Nem
tudjuk, hogy az első betörésből maradt ott, vagy a fickó vagy nő vagy a szellem
- haha – tért vissza, hogy megint ezt csinálja.
Cassie: Hűha.
*döbbent emoji* Legalább a fickó – vagy nő –nem maradt, hogy szembeszálljon
veled. Gondoltál már arra, hogy szerezz egy sokkolót vagy ilyesmi? Csak amíg ez
meg nem oldódik?
Noelle: Nem,
de lehet, hogy kellene? Én csak nem értem. Nincs olyan sok barátom Happy
Catben, de nem hiszem, hogy ellenségeket is szereztem. Miért akarná bárki is
szabotálni az üzletemet?
Cassie:
Előfordul. *grimaszoló arc emoji* Az egyik első videójáték-tervezési
projektemben a csapatomnak volt egy tervezete, amit a megjelenés előtt néhány
héttel törtek fel. A barmok bug-ot tettek a kódunkba, ami késleltette az
indítást. Miközben csak annyira buherálták meg a munkánkat, hogy elkerüljék a
pereskedést és sajátjukként publikálták.
Noelle:Seggfejek!
És mit csináltál?
Cassie: Nem
sokat tehettünk azon kívül, hogy kiadjuk a saját verziónkat, a legjobbakat
remélve és növelve a biztonságot. A másik cég oroszországi székhelyű volt és
ismert arról, hogy szellemi tulajdont lop, de szinte lehetetlen nemzetközi
eljárást indítani ilyen dolog miatt.
Noelle:Ez
akkora baromság. Sajnálom, hogy ez történt veled.
Cassie:Sajnálom,
hogy ez történt veled! Különösen a mi édes kisvárosunkban. De még az édes
kisvárosok hordójában is van néha rohadt alma, tudod? Bárhol máshol azon
tűnődnék, hogy valaki nem a konkurenciát akarja-e kiiktatni.
Noelle: Tudom.
De Maud és Gerald igazán támogatóak voltak, még ha úgy is érzem magam, hogy
betolakodok a területükre pékség-országban. Maud azt mondja, hogy jól megy az
üzletük a pénisz- és vaginasütikkel, a helyi és internetes eladásokkal együtt,
és Gerald azt mondja, hogy utál muffint sütni, szóval megkaphatom őket.
Cassie:Igen!
Olyan boldogok, hogy itt vagy. Maud mondta nekem, hogy jó, hogy valaki másis
ellátja a várost pékáruval, mert nincsenek messze a nyugdíjtól. És mi itt
imádjuk a cukrot. Kétségtelenül. Majdnem annyira, amennyire imádjuk a
barbequenkat. És a tacót. Ó, te jó ég, egy barbequetaco! Miért nem találták még
fel? És miért nincs máris a számban? *nyálcsorgató emoji*
Noelle:LOL. Ez
nekem nem hangzik jól reggel hétkor, de szerintem ma megvalósíthatod az
álmodat.Beugrasz a boltba némi tortilláért, aztán a Big Buddy’sba füstölt szegyért,
és felpörgeted egy kis édes-savanyú aprított káposztával a tetején? Esetleg kis
savanyított jalapenóval?
Cassie:Hagyd
abba. Szó szerint nyáladzok. És teljes mértékben megvalósítom. A mára hivatalosan
kijelölt munkatársadként, mindkettőnknek BBQ tacót fogok készíteni ebédre. Hogy
tartsuk magunkban a lelket. És nem vitatkozhatsz, egy olyan terhes nő, amilyen
én vagyok, megkapja, amit akar. Mindig.
Noelle:Az
csodás lenne, köszönöm.
És… a
lelkekről beszélve. Azt hiszem, tegnap este láttam a szellemet. Rögtön azután,
hogy észrevettem a betörést. Már ki voltam akadva, így lehet, hogy csak a
képzeletem játszott velem, de valóságosnak tűnt. Erről nyilvánvalóan nem
meséltem a rendőrségnek, mivel nem akartam, hogy valami őrült személynek
gondoljanak, de egész éjjel ezen gondolkodtam, oda-vissza járkáltam, hogy vajon
igazi volt-e vagy sem. Csak kíváncsi vagyok, mit akarhat? Ha igazi…És miért nem
tud megnyugodni, érted?
Cassie:Akkor
eldőlt. Hozom Oliviát is. Happy Catben ő áll a legközelebb ahhoz, hogy szellemsuttogó
legyen,és el tudna szökni a munkából ebédidőben.
Noelle:
Elhívhatnánk Hope-ot is? Legyen ez egy lányos ebéd per szellemnyomozás?
Cassie:Neki
nehezebb elszabadulni az állatoktól a nap közepén, de megkérdezem! Találkozunk
délben?
Noelle:
Találkozunk akkor. Ó, de várj! Még egy utolsó dolgot akarok kérdezni.
Cassie:
Lökjed. Másom sincs, csak időm. A Big Buddy’s nem nyit ki tízig. Megnéztem,
miközben csevegtünk. Plusz, hatszor kell pisilnem, mielőtt ma délelőtt
találkozhatunk a pékségben, és én tudok gépelni és pisilni.
Noelle: LOL.
Nagyszerű. Szóval, reméltem, hogy kifaggathatlak Clinttel kapcsolatban. Akarok
valami kedves dolgot csinálni neki, köszönetként, hogy tegnap este kisegített,
és mert olyan jó barát. Valami ötlet, mit szeretne? Talán valami
ajándékutalvány valahová a városban, ahol enni szeret? Vagy egy kedvenc
desszertje, amit csinálhatnék neki – nyilvánvalóan babliszt nélkül.
Cassie:
Valószínűleg fergetegesnek találná, ha megviccelnék babliszttel –ő ilyen furcsa
–, de kicsit válogatós az ételek terén. A legtöbb ételét otthon készíti, így
tisztán és tengerészgyalogosul tud enni, mindenféle zöldségek és fehérje és különös
gabonák, amikről sosem hallottam ezelőtt. Imádja a szendvicsbárt a vasúti
síneknél, de csak akkor megy oda, amikor rosszul érzi magát. Azt hiszem, az a
vigasz kajája.
Noelle: Nehéz
elképzelni Clintet, hogy rosszul érzi magát. Legalábbis nem olyan sokáig, hogy egy
egész szendót megegyen. Hacsaknem egy „Clint O’Dell nem eszik szendvicseket, a szendvicsek
magukat ajánlják fel áldozatként, amit egészben lenyel” típusú dolog.
Cassie: Hát,
ne mondd el senkinek, hogy én mondtam… De lehet, hogy belemélyedt egy
háromszemélyes szendóba tegnap este, mielőtt elment hozzád.
Noelle:Ó…
Most, hogy említetted, éreztem rajta a savanyúság szagát. Mondta, hogy miért?
Cassie:Azt
hiszem, eléggé rosszul érezte magát, bármi is történt közöttetek az istállóban.
Nem akartam kíváncsiskodni vagy hogy kényelmetlenül érezd magad. Csak
gondoltam, talán tudni akarod.
Noelle: Hűha.
Igen, örülök, hogy elmondtad. Tegnap este nem volt sok időnk beszélgetni a
pékségnél, a rendőrségi tevékenység és a muffin-őrzés miatt. És nem igazán
tudtam, mit mondjak. Most furcsa érzés az egész tegnap este. Nem szeretem a
furcsaságot.
Cassie:Biztos
vagyok benne, hogy jóvá akarja tenni. Clint egy édes pasi, Noelle. Lehet, hogy
néha elsieti a dolgokat anélkül, hogy átgondolná őket, de erre lett kiképezve –meghozni
a legjobb döntést, amilyen gyorsan csak lehet, és rögtön cselekedni. Szó
szerint azon múlt az élete, hogy képes-e gyors, hatékony döntéseket hozni, így
biztos vagyok benne, hogy nehéz leszoknia erről.
Bármit
is tett, ami feldühített téged, biztos nem szándékosan tette. És legközelebb
jobban fogja csinálni, ha egy második esélyt akarsz adni neki.
De akár
egy baráti második esély ez vagy valami több, az nem az én dolgom, és nem
foglak ezzel nyaggatni. A barátod akarok lenni, mert kedvellek. Ehhez nincs
semmi köze annak, hogy randizol-e vagy sem a sógorommal.
Noelle: Kösz,
Cassie. *ölelő emoji* Annyira örülök, hogy egyetértünk!
És megtiszteltetés
lenne, ha a barátomnak hívhatnálak. És Clintet is. Azt hiszem, beleszaladtam
valami rossz következtetésbe vele kapcsolatban, és jóvá fogom tenni a részemet
a furcsaságokban. Igazából most rögtön. Ha sietek, elkaphatom őt, mielőtt
elhagyja a helyét.
Cassie: Aha,
rendszerint nyolc körül megy el. Néha beugrik egy kávéra Ryanhez munka előtt,
és akkor megy el a házunkból, de ma biztosan nem. Ó! És venned kellene neki
kávét a Kennedy Day Schoolból. Voltál már ott? Az átalakított iskolában, ami
most egy szendvicsbolt? A DeathbyCaffeine[1]
keverék a kedvence.
Noelle:
Tökéletes! Nagyon köszönöm, Cassie. Nemsokára találkozunk.
Cassie: Igen! Komolyan
gondolom, hogy veled lógjak, ha akarod, így ma délelőtt nem leszel egyedül.
Szóval, csak szólj! Szia, bébi és sok szerencsét.
Köszönöm szépen!❤️❤️❤️
VálaszTörlés❤️❤️❤️
VálaszTörlésKöszönöm szépen
VálaszTörlés